A rettenetes orosz telekről szinte mindenki hallott már, a fagy szimbolikus megszemélyesítője, Tél tábornok a történelem során rengeteg hadsereget kényszerített visszavonulóra. Többek között a nagy francia császár, Napóleon katonái is sorra hullottak a kegyetlen időben. Mivel a hideg hirtelen támadt, a felkészületlen idegenek gyorsan váltak áldozatokká.

Az ott élő emberek azonban megtanultak együtt élni a kemény időjárással, így nem meglepő, hogy a szaunázásnak Oroszországban is évszázados hagyományai vannak. A fennmaradt feljegyzések igazolják, hogy az északi területek lakói már a 9-10 század tájékán szívesen kerestek menedéket a fűtött, füstös faházakban. Bejegyzésünkben bemutatjuk a hagyományos orosz banja (bánya) szauna eredetét, és a hozzá kapcsolódó szokásokat.

Miért pont bánya?

A banja elnevezés a latin balneum szóból származik, ami fürdésre vagy fürdőhelyre utal. A korai bányák még egyszerűbb gerendaházak voltak, amelyeket többnyire valamilyen vízparton húztak fel. Jellegzetességüket a bent tartott fekete füst adta. A készítők még a legparányibb réseket sem hagyták szabadon, mohával tömték ki őket, hogy a füst és a meleg a házban maradjon. Ebből adódóan a belső falak hamar kormossá váltak.

Az első kabinok többféle funkciót láttak el, a tisztálkodáson túl itt mostak az asszonyok, de olykor terményeket is tároltak bennük. A szombati nap azonban csak a gőzfürdőé volt, a közösségek lakói együtt élvezték a füst és pára jótékony hatásait. Állítólag az alkohol szélesebb körű elterjedése előtt különféle gyógynövényekből készített főzeteket és teákat kortyolgattak a szertartások alatt. A legelterjedtebb tüzelőanyag valószínűleg a korai időkben is a nyírfa volt, ami jól ismert a tisztító tulajdonságairól. Ráadásul elég nagy mennyiségben állt az emberek rendelkezésére.

Hogyan kell elképzelni egy bánya rituálét?

Azok, akik kedvelik az orosz szaunát, a kabinba történő belépés előtt pár percnyi meleg zuhanyt javasolnak. Ezzel fel lehet készíteni a testet a hőmérséklet változásokra. Érdekesség, hogy a finn szaunával ellentétben a bányában a hő és a pára aránya sokkal közelebb esik egymáshoz. Ennek elérése viszont nem a legkönnyebb feladat.

A szaunázást érdemes az alacsonyabban fekvő padkán kezdeni, hogy a test fokozatosan hevüljön fel. Ez egy hűvösebb területe a kabinnak. A bánya fontos kelléke a szauna sapka, ami védi a fejet a nagy melegtől. 20 perc után a szaunázás a magasabb padokon folytatódhat. Arra azonban figyelni kell, hogy a láb se lógjon le mélyebbre, hiszen az eltérő magasságokban más-más a hőfok.

Ezen a szinten már megnyílnak a bőr pólusai és a felesleges méreganyagok távoznak a szervezetből. A rituálé végén jöhet egy hidegebb zuhany, ami az oroszoknál egy alapos megmártózást jelentett a friss hóban. A megfázás elkerülése érdekében a vékonyabb testalkatúaknak elég néhány másodpercnyi hideg is. Amellett, hogy az orosz szauna segít a méregtelenítésben és a fáradtság leküzdésében, közösségi térként a lelki megújulást is szolgálja.