A kezdetekben az infraszaunák használata még egyfajta luxusnak számított, és csak kevesen élvezhették az előnyeit. A helyzet azonban a technológia fejlődésével párhuzamosan gyorsan változott, így ma már egyre több otthonban található meg valamilyen infrakabin. Ebben a bejegyzésben Ön az infraszaunák fejlődéséről olvashat, a korai időktől elkezdve egészen napjainkig.

Út az infrasugarak felfedezésig

Az infraszaunák megszületése a hagyományos szaunák történelmében gyökerezik. A szaunázási szokások az északi népeknél közel kétezer éves múltra tekintenek vissza, de nem ők voltak az egyetlenek, akik már viszonylag korán használtak gőzkabinokat. A régészeti leletek tanúsága szerint az ősi dél-amerikai civilizációk lakói is szerettek fűtött helyiségekben időzni.

A mai Mexikó és Guatemala területén feltárt temazcalok, kúp alakzatot formázó száraz szaunák voltak, amelyek belső légterét tűzzel hevített vulkáni kőzetek fűtötték. A korai szaunák Amerika más részein is elterjedtek voltak, a feltételezések szerint az őslakosok a testi-lelki feltöltődés mellett spirituális tevékenységeket végeztek bennük.

Az infraszaunák történelmében az első valódi mérföldkő a 19. században keresendő, amikor is egy William Herschel nevezetű úriember felfedezte az infrasugarak létezését. Herschel a napfényt tanulmányozta, munkájához pedig a színek megkülönböztetésére alkalmas szűrőket használt. Észrevette, hogy egyes színszűrők melegebbek, mint a többiek, és ennek mentén kutatni kezdte a

Napból érkező fény hőszállítási képességeit. Ehhez egy olyan prizmát fejlesztett ki, ami jelentősen megkönnyítette a munkáját. Végül rájött, hogy a hőt a fénytől eltérően láthatatlan sugarak szállítják, amelyek a vörös alatti tartományban vannak, innen jött tehát az infravörös elnevezés.

A modern infraszaunák megjelenése

Bár az 1800-as években az infravörös sugarakkal kapcsolatban egyre több és több információ látott napvilágot, az infraszaunák megjelenésére még jó ideig várni kellett. Ehhez az első lépés Dr. Kellog munkássága volt, aki az 1893-as, Chicagóban megrendezett világkiállításon mutatta be gyógyító hatású fényfürdőjét.

A találmány infravörös közeli sugarai áthatoltak a bőrön, hasonló testhőmérséklet növekedést célozva meg, mint a gőzszaunák esetében. A technikát állítólag a Buckingham Palotában is alkalmazták a király köszvényének enyhítésére.

Az infraszaunák szélesebb körű elterjedése az 1970-es évek végén vette kezdetét, ami egy japán orvos találmányának volt köszönhető. A doktor 1965-ben egy olyan szerkezetet fejlesztett ki, ami még a NASA érdeklődését is feleltette. A távoli infravörös sugarakkal működő kerámia fűtőtest végleg megnyitotta az utat a modern infraszaunák megszületése előtt. Azt ez követő évtizedekben az infraszaunák az egész világot meghódították.

A következő nagy állomás a karbon sugárzók megjelenése volt 2008-ban. A karbon sugárzók különlegességét a szén alapú bevonat adja, ami hő hatására IR-C és IR-B sugarak kibocsátására képes. Az infraszaunák fejlődése napjainkban sem egy lezárt folyamat, szinte folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb megoldások. A karbon sugárzók mellett infravörös minden tartományát lefedő full spektrum változatok is igen népszerűek.